A shetlandi pónik szülőföldje a skóciai Shetland-szigetek. Feltehetően a vikingek, vagy a normannok jóvoltából kerültek ide az ősei Észak-Skócia területéről, ahol aztán az évszázadok során kifejlődött ez a rendkívül bájos, és kissé mókás megjelenésű állat. Szélesebb körben a shetlandi póni a 19. században kezdett elterjedni, amikor is igen nagy számban kezdték őket bányákban dolgoztatni. Ennek oka, hogy alacsony marmagassága, valamint jellegzetes járása miatt lovaglásra nem igazán alkalmas, ellenben saját súlya többszörösét is képes elvontatni, így csillevonóként, elsősorban szénbányákban, kifejezetten jó szolgálatot tett. Méretéhez viszonyítva valószínűleg a legerősebb lófajta a világon.
Megjelenés alapján két csoportjukat különíthetjük el, az "A" típus a standard shetlandi póni, a "B" típus pedig az úgynevezett mini shetlandi.

Mindkét típusára jellemző a széles, mély törzs, az igen terjedelmes far, a rövid, zömök lábak, és az apró, egészen aranyos fülek. Szemei meglehetősen nagyok, barátságosak, okosságról, élénk temperamentumról árulkodnak. Szőre nyáron apró és sima, télen sűrűn tömött és meglehetősen hosszú.
Kifejezetten kedvelt állat a gyermekek körében, hiszen mérete miatt könnyen tanulható vele a lóra ülés, jámbor természete miatt ideális a lóval való bánás rejtelmeinek elsajátítására is. A már említett sajátságos járása miatt azonban lovaglás megtanulására sajnos nem igazán alkalmas.